Igaz hazugságok
*Nico szemszöge*
Csütörtök este ismét együtt mentünk a hotelhez, amit nem bántam, mivel féltettem Minát. Bele is haltam volna, ha bármi baja esik vagy neki, vagy a babának. Eleinte kicsit sokkolt a hír, miszerint gyereket vár, főleg amiatt, hogy azt hittem Eliot az apja. Akkor éreztem úgy, hogy végleg elveszítettem. Ám amikor azt mondta, hogy tőlem terhes, mintha a világ hirtelen megváltozott volna körülöttem. Boldog voltam, mert így tudtam, hogy lehet még esélyem arra, hogy visszakapjam.
Az este további részében semmit nem csináltunk, csak beszélgettünk, és közben vacsoráztunk. Az nagyon felhúzott, amikor mesélte, hogy Sergio ismét bepróbálkozott nála. Legszívesebben felpofoznám az érthetetlen idiótáját. Az viszont lenyugtatott valamelyest, hogy Minával együtt tusoltunk le, majd ismét összebújva aludtunk el.
Másnap reggel ismét korán keltünk, hogy érjünk ki pályára mire kezdődik a szabadedzés. Igaz kicsit lassított a tempónkon az, hogy Mina ismét rosszul volt, és készülődés közben kétszer kellett kiszaladnia a mosdóba. Annyira sajnáltam szegényt, de nem tudtam segíteni rajta. Mikor végre jobban lett, gyorsan elkészült, és már indulhattunk is. Az úton már jobb kedve volt, aminek örültem. A boxhoz érve én már szaladtam is átöltözni, és igyekeztem, hogy ne késsek el. Minának még gyors adtam egy szájrapuszit, és már ott sem voltam.
Az első szabadedzés probléma nélkül lezajlott, sikerült teljesíteni, amit akartunk, így jó kedvvel szálltam ki az autóból, az pedig csak hab volt a tortán, hogy a negyedik helyen végeztem. Tudtam, hogy ennek nincs jelentősége, de azért jót tett a lelkemnek. Az azonban furcsa volt, hogy egyből lerohantak az újságírók és a riporterek. Mosolyogva álltam eléjük, elvégre jó kedvű voltam. Egészen addig, amíg az első kérdést meg nem hallottam.
- Nico, mióta van együtt a barátnőjével? - kérdezett bele a közepébe az egyik riporter.
- Tessék? - néztem rá értelmetlenül.
- A csapattársa mondta, hogy boldog párkapcsolatban él egy kedves fiatal nővel.
- Nincs senkim. Nem élek együtt senkivel sem. Fogalmam sincs, honnan vette ezt.
- Mi ezt nem tudhatjuk, de állítása szerint hosszú ideje tartó kapcsolatban áll egy bizonyos Jasmina Schultz nevű nővel.
- Ez nem igaz. Ismerem, de nem a barátnőm. Annak pedig örülnék, ha nem erről kérdezősködnének. Nem áll szándékomban erről beszélni. Ez a magánéletemhez tartozik, azt pedig nem fogom kiteregetni.
- Akkor az sem igaz, hogy gyereket várnak? - kiabálta be a semmiből az egyik riporter.
- Mint már mondtam, nem kommentálom a helyzetet, ez senkire nem tartozik önök közül.
Még volt bennem annyi erő, hogy az edzéssel kapcsolatos kérdésekre válaszoljak, ám ezután azonnal berohantam hátra, hogy Sergiót megöljem. Ennél undorítóbb dolgot még nem csináltak velem. De neki sikerült most alaposan kihúznia a gyufát.
- Sergio merre van? - kérdeztem meg ingerülten az egyik szerelőtől.
- Fogalmam sincs, azt hiszem, hogy hátul van. Mit akarsz vele?
- Megölni - válaszoltam határozottan. - Sergio! - kiáltottam el magam, mikor beértem a hátsó részre.
- Mi van? - jött elő szinte azonnal.
- Mi van? Az, hogy egy undorító féreg vagy. Mit pofáztál az újságíróknak meg a riportereknek? Meg egyébként honnan tudsz arról, hogy Mina terhes? Most ezzel csak bosszút akarsz állni rajtam, amiért Mina rád sem néz?
- Komolyan terhes? - röhögött fel. - Beszarás. Azt hittem, hogy a Forma 1-en kívül is szerencsétlen vagy, de úgy látom, hogy egy nőt még csak teherbe tudsz ejteni. Gratula.
- Te csak ne gratulálgass itt nekem! - kiabáltam. - Rohadt szemétláda.
- Hm, féltékeny vagy? Meg is értem. Bármikor el tudom hódítani tőled a csajt, még akkor is, ha a te kölyköddel terhes. Ha más nem, akkor csak jól megdugom és kész.
- Ezzel túl messzire mentél - ordítottam rá dühösen. - Esküszöm, megöllek, te szemétláda!
- Mit csináltok? - kérdezte az egyik szerelő, aki hátrajött a kiabálás miatt.
- Kérdezd meg ezt a rohadékot! - csaptam Sergio mellkasára.
- Te csak ne ütögess, mert nagyon csúnyán megjárod! - lökött rajtam egyet.
- Még neked áll feljebb? - löktem neki az egyik tárolószekrénynek.
- Álljatok le! Mi a frászt csináltok? - ugrott közénk az egyik mérnököm.
- Mit csinálok? Megölöm ezt a faszkalapot, mert pofázik az újságírók előtt.
- Nico, mi ez a hangzavar? - jelent meg sápadtan Mina.
- Kicsim, menj vissza a többiekhez, nem akarom, hogy felzaklasd magad. Majd én lerendezem a többit. Neked nem kell ebbe belemásznod, fontos, hogy nyugodt legyél - öleltem meg.
- Dehogy megyek innen - mondta mérgesen.
- Mina, kérlek! - néztem rá kérlelően.
- Gyere, menjünk innen - húzta el onnan Florian, az edzőm.
- Köszi - mondtam hálásan Flónak. - Most pedig megölöm ezt a rohadékot! - fordultam újra Sergio felé.
- Dehogy ölsz meg te senkit! - fogott le egy másik szerelőm. - Hagyjátok egymást!
- Tönkreteszi az életem. Semmit nem tud rólam, hazudozik, csak éppenséggel pont beletrafált az igazságba. Mindent kitálal rólam, csak azért mert Mina kikosarazta.
- Már bocs, de bántja az önérzetem, ha egy olyan csaj, mint Mina inkább a te ágyadba bújik. Vagy fizettél érte? - kérdezte röhögve.
- Na most fogsz meghalni! - ordítottam, és próbáltam kitörni a szerelőm karjai közül, de Sergio szerencséje, erősen fogott.
- Blablabla - hergelt tovább.
- Vigye már el innen valaki Sergiót! - kiabált a többiekre a drága kis szerelőm. - Te meg nyugodj már meg! - szorította meg erősen a karom.
- Hogy a francba nyugodjak le? Senki nem tudott Mináról meg rólam, a piciről pláne, erre most ezt a barom elpofáz mindent. Senkinek nem akartuk az orrára kötni, főleg úgy, hogy Minával sincs minden rendben.
- Honnan ismered egyáltalán Minát? Ő a La Perle tulajdonosa, nem? A múltkor láttam egy újságban hogy az ő étterme az egyik legjobb, meg hogy már két csillagos, meg mit tudom én mi. Azóta nyaggat vele az asszony, hogy vigyem el oda, ha már úgyis a városban lakunk.
- Ezer éve ismerem. Egy városban nőttünk fel, ugyanoda jártunk suliba, plusz a nagyszüleink szomszédok voltak. Aztán összejöttünk, együtt voltunk sokáig, 2010-ben vettem volna feleségül. Csak hülye voltam. Így ugrott az egész.
- Na ne! És akkor most hogy van ez az egész? - kérdezte meglepetten.
- Hosszú, a lényeg, hogy most kezdünk ismét egymásra találni.
- Sok sikert nektek!
- Köszi - mosolyodtam el.
- Na, végre! Kicsit nyugodtabb vagy.
Igaz is volt. Nyugodtabb voltam, és ez csak egyre jobb lett, mikor Minát megölelhettem. Nem mondtam neki semmit arról, hogy mi miatt volt az előbbi veszekedés. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát, vagy hogy valami komolyabb baja legyen. Szerencsére ő sem hozta szóba a dolgot.
Nem sokkal később már ismét az autóban ültem, és próbáltam fejben ott lenni, és nem azon kattogni, hogy mi volt az előbb. Illetve még azon is volt időm gondolkodni, hogy hogyan mondjam el az egészet Minának.
Rosszabb is lett az eredményem, az viszont vigasztalt, hogy Sergio ismét mögöttem végzett. Megérdemelte. Miután végeztünk, még volt pár megbeszélés, utána azonban végre visszamehettünk a hotelbe. Fáradt voltam, és semmi erőm nem volt már.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva Mina, mikor visszaértünk a szobába.
- Igen. Fogjuk rá. Csak kicsit sok volt a mai nap.
- Elmondod, hogy mi volt Sergióval? - ült le az ágyára.
- Muszáj lesz, jobb, ha tőlem tudod meg - ültem le mellé gondterhelten, közben pedig a halántékom masszíroztam.
- Mesélj! - ölelt át.
- Sergio rohadt féltékeny volt, meg mérges, amiért visszautasítottad és valószínű, hogy meglátott minket együtt. Emiatt pedig elkezdett pofázni az újságíróknak, persze ő azt hitte, hogy csak hazugságok, de minden igaz. Így tudnak rólunk. Mondtam, hogy nem nyilatkozom, de ugye ezzel akarva-akaratlanul is elismertem, minden igaz abból, amit mondott.
- Nico, nyugi, nem lesz semmi baj. Meg tudjuk oldani ezt a problémát. Ha már kiderült, akkor kiderült, ennyi. Ne is foglalkozzunk vele. Ha kérdeznek róla, akkor válaszolsz, de fogd rövidre.
- Nem vagy mérges? - néztem rá meglepődve.
- Nem, úgyis kiderült volna. Szóval mindegy. Nem foguk előttük mutatkozni, nem fogok nyilatkozni, de hiszti rohamom se lesz, ha esetleg rajta leszek egy fotón, vagy cikkeznek rólam.
- Te vagy a legjobb, Jasmina! - csókoltam meg.
- Hé! Ezt hagyjuk abba! - nevetett. - Nem lesz ennek jó vége.
- Dehogynem. Ennek lesz a legjobb vége. Ha már egyszer elcsesztem. Most nem akarom. Nagyon nem. Kellesz nekem, te lány! - szorítottam magamhoz.
- Na jó, meglátjuk mi lesz - egyezett bele. - Hé, jött egy smsed! - bökött a lelökött telefonom felé.
- Ne! Most írt Florian, hogy van rólunk egy cikk.
- Nézzük meg! - jelentette ki, és már nyúlt is a laptopom után. - Meg is van - mondta rövid keresgélés után.
Nico Hülkenberg apai örömök elé néz
A mai nap folyamán robbant a hír, miszerint a német Forma 1-es pilóta, Nico Hülkenberg hamarosan a kisgyermekes apukát népes táborát fogja erősíteni.
A hír ma délután kaptak szárnyra, amikor a Force India mexikóija véletlenül elmondta az újságírók hada előtt, hogy csapattársa hónapokon belül apai örömök elé fog nézni. A hírt eddig az érintett fél még nem erősítette meg, ám cáfolni sem cáfolta.
Lapunknak sikerült kiderítenie, hogy a német versenyzőnek nem más a párja, mint a német születésű mesterszakács, Jasmina Schultz, aki a svájci Zürichben vezet egy híres éttermet.
Sergio Perez azt is elárulta, hogy csapattársa már régóta ismeri a lányt, és kapcsolatuk igen komoly. "Igen, megerősíthetem, hogy Nico és Jasmina régóta egy pár, illetve el is jegyezték egymást a közelmúltban. Hogy ez annak ez eredménye, hogy gyereket várnak, nem tudom, de az már biztos, hogy pár hónapon belül esküvőjük lesz, majd a gyerekük is megszületik."
- Ez de durva már! - sóhajtott fel. - Mekkora pöcs már a csapattársad.
- Az, nem is kicsit - húztam a szám.
- Hordani fogom a gyűrűt, hadd egye a fene a hülye csapattársad. Igaz csak a nyakamban, a láncomon, de nem én lennék az egyetlen, aki így hordja.
- Komolyan ezt akarod? - néztem rá félve.
- Igen, úgyis nagyjából igaz ez az egész mese. Plusz terhes vagyok, így pedig jobban elfogadják ezt az egészet. A gyűrűm úgyis megvan, szóval.
- Jaj, te lány! Úgy sajnálom, hogy ilyen életed van. Soha nem lehetett egy boldog kapcsolatod. Én ott hagytalak, utána Eliottal is csak a látszat volt, most is az lesz.
- Hozzászoktam már.
- Gyere hozzám feleségül. Tényleg - vetettem fel az ötletet.
- Nico, az eszem még nem ment el, már bocs. Ne is álmodj róla!
- Megértem. Sőt! Igazad van. Nem erőltetek rád semmit.
- Figyelj, még lehet valami közöttünk, de semmit nem ígérek. Szeretlek, de nem tudom.
- Akkor csak randizzunk, legyünk együtt, mint mikor csak jártunk. Ott leszek veled, akármi is legyen, és sosem hagylak cserben többet, soha többet.
- Hinni akarok neked, de nem tudom.
- Mina, bízz bennem! - csókoltam meg.
- Szeretlek, te mocsok pilóta! - csókolt vissza szenvedélyesen.
- Ezt most a hormonok számlájára írom, rendben?
- Rendben. Nekem úgy is megfelel. Ha neked úgy jó, akkor bánom is én.
- Jaj, te! - öleltem át.
- Tudod mit, költözz át hozzám. És akkor többet lehetnénk együtt. Próbának mindenképp jó lenne - dobta fel az ötletet.
Az első szabadedzés probléma nélkül lezajlott, sikerült teljesíteni, amit akartunk, így jó kedvvel szálltam ki az autóból, az pedig csak hab volt a tortán, hogy a negyedik helyen végeztem. Tudtam, hogy ennek nincs jelentősége, de azért jót tett a lelkemnek. Az azonban furcsa volt, hogy egyből lerohantak az újságírók és a riporterek. Mosolyogva álltam eléjük, elvégre jó kedvű voltam. Egészen addig, amíg az első kérdést meg nem hallottam.
- Nico, mióta van együtt a barátnőjével? - kérdezett bele a közepébe az egyik riporter.
- Tessék? - néztem rá értelmetlenül.
- A csapattársa mondta, hogy boldog párkapcsolatban él egy kedves fiatal nővel.
- Nincs senkim. Nem élek együtt senkivel sem. Fogalmam sincs, honnan vette ezt.
- Mi ezt nem tudhatjuk, de állítása szerint hosszú ideje tartó kapcsolatban áll egy bizonyos Jasmina Schultz nevű nővel.
- Ez nem igaz. Ismerem, de nem a barátnőm. Annak pedig örülnék, ha nem erről kérdezősködnének. Nem áll szándékomban erről beszélni. Ez a magánéletemhez tartozik, azt pedig nem fogom kiteregetni.
- Akkor az sem igaz, hogy gyereket várnak? - kiabálta be a semmiből az egyik riporter.
- Mint már mondtam, nem kommentálom a helyzetet, ez senkire nem tartozik önök közül.
Még volt bennem annyi erő, hogy az edzéssel kapcsolatos kérdésekre válaszoljak, ám ezután azonnal berohantam hátra, hogy Sergiót megöljem. Ennél undorítóbb dolgot még nem csináltak velem. De neki sikerült most alaposan kihúznia a gyufát.
- Sergio merre van? - kérdeztem meg ingerülten az egyik szerelőtől.
- Fogalmam sincs, azt hiszem, hogy hátul van. Mit akarsz vele?
- Megölni - válaszoltam határozottan. - Sergio! - kiáltottam el magam, mikor beértem a hátsó részre.
- Mi van? - jött elő szinte azonnal.
- Mi van? Az, hogy egy undorító féreg vagy. Mit pofáztál az újságíróknak meg a riportereknek? Meg egyébként honnan tudsz arról, hogy Mina terhes? Most ezzel csak bosszút akarsz állni rajtam, amiért Mina rád sem néz?
- Komolyan terhes? - röhögött fel. - Beszarás. Azt hittem, hogy a Forma 1-en kívül is szerencsétlen vagy, de úgy látom, hogy egy nőt még csak teherbe tudsz ejteni. Gratula.
- Te csak ne gratulálgass itt nekem! - kiabáltam. - Rohadt szemétláda.
- Hm, féltékeny vagy? Meg is értem. Bármikor el tudom hódítani tőled a csajt, még akkor is, ha a te kölyköddel terhes. Ha más nem, akkor csak jól megdugom és kész.
- Ezzel túl messzire mentél - ordítottam rá dühösen. - Esküszöm, megöllek, te szemétláda!
- Mit csináltok? - kérdezte az egyik szerelő, aki hátrajött a kiabálás miatt.
- Kérdezd meg ezt a rohadékot! - csaptam Sergio mellkasára.
- Te csak ne ütögess, mert nagyon csúnyán megjárod! - lökött rajtam egyet.
- Még neked áll feljebb? - löktem neki az egyik tárolószekrénynek.
- Álljatok le! Mi a frászt csináltok? - ugrott közénk az egyik mérnököm.
- Mit csinálok? Megölöm ezt a faszkalapot, mert pofázik az újságírók előtt.
- Nico, mi ez a hangzavar? - jelent meg sápadtan Mina.
- Kicsim, menj vissza a többiekhez, nem akarom, hogy felzaklasd magad. Majd én lerendezem a többit. Neked nem kell ebbe belemásznod, fontos, hogy nyugodt legyél - öleltem meg.
- Dehogy megyek innen - mondta mérgesen.
- Mina, kérlek! - néztem rá kérlelően.
- Gyere, menjünk innen - húzta el onnan Florian, az edzőm.
- Köszi - mondtam hálásan Flónak. - Most pedig megölöm ezt a rohadékot! - fordultam újra Sergio felé.
- Dehogy ölsz meg te senkit! - fogott le egy másik szerelőm. - Hagyjátok egymást!
- Tönkreteszi az életem. Semmit nem tud rólam, hazudozik, csak éppenséggel pont beletrafált az igazságba. Mindent kitálal rólam, csak azért mert Mina kikosarazta.
- Már bocs, de bántja az önérzetem, ha egy olyan csaj, mint Mina inkább a te ágyadba bújik. Vagy fizettél érte? - kérdezte röhögve.
- Na most fogsz meghalni! - ordítottam, és próbáltam kitörni a szerelőm karjai közül, de Sergio szerencséje, erősen fogott.
- Blablabla - hergelt tovább.
- Vigye már el innen valaki Sergiót! - kiabált a többiekre a drága kis szerelőm. - Te meg nyugodj már meg! - szorította meg erősen a karom.
- Hogy a francba nyugodjak le? Senki nem tudott Mináról meg rólam, a piciről pláne, erre most ezt a barom elpofáz mindent. Senkinek nem akartuk az orrára kötni, főleg úgy, hogy Minával sincs minden rendben.
- Honnan ismered egyáltalán Minát? Ő a La Perle tulajdonosa, nem? A múltkor láttam egy újságban hogy az ő étterme az egyik legjobb, meg hogy már két csillagos, meg mit tudom én mi. Azóta nyaggat vele az asszony, hogy vigyem el oda, ha már úgyis a városban lakunk.
- Ezer éve ismerem. Egy városban nőttünk fel, ugyanoda jártunk suliba, plusz a nagyszüleink szomszédok voltak. Aztán összejöttünk, együtt voltunk sokáig, 2010-ben vettem volna feleségül. Csak hülye voltam. Így ugrott az egész.
- Na ne! És akkor most hogy van ez az egész? - kérdezte meglepetten.
- Hosszú, a lényeg, hogy most kezdünk ismét egymásra találni.
- Sok sikert nektek!
- Köszi - mosolyodtam el.
- Na, végre! Kicsit nyugodtabb vagy.
Igaz is volt. Nyugodtabb voltam, és ez csak egyre jobb lett, mikor Minát megölelhettem. Nem mondtam neki semmit arról, hogy mi miatt volt az előbbi veszekedés. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát, vagy hogy valami komolyabb baja legyen. Szerencsére ő sem hozta szóba a dolgot.
Nem sokkal később már ismét az autóban ültem, és próbáltam fejben ott lenni, és nem azon kattogni, hogy mi volt az előbb. Illetve még azon is volt időm gondolkodni, hogy hogyan mondjam el az egészet Minának.
Rosszabb is lett az eredményem, az viszont vigasztalt, hogy Sergio ismét mögöttem végzett. Megérdemelte. Miután végeztünk, még volt pár megbeszélés, utána azonban végre visszamehettünk a hotelbe. Fáradt voltam, és semmi erőm nem volt már.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva Mina, mikor visszaértünk a szobába.
- Igen. Fogjuk rá. Csak kicsit sok volt a mai nap.
- Elmondod, hogy mi volt Sergióval? - ült le az ágyára.
- Muszáj lesz, jobb, ha tőlem tudod meg - ültem le mellé gondterhelten, közben pedig a halántékom masszíroztam.
- Mesélj! - ölelt át.
- Sergio rohadt féltékeny volt, meg mérges, amiért visszautasítottad és valószínű, hogy meglátott minket együtt. Emiatt pedig elkezdett pofázni az újságíróknak, persze ő azt hitte, hogy csak hazugságok, de minden igaz. Így tudnak rólunk. Mondtam, hogy nem nyilatkozom, de ugye ezzel akarva-akaratlanul is elismertem, minden igaz abból, amit mondott.
- Nico, nyugi, nem lesz semmi baj. Meg tudjuk oldani ezt a problémát. Ha már kiderült, akkor kiderült, ennyi. Ne is foglalkozzunk vele. Ha kérdeznek róla, akkor válaszolsz, de fogd rövidre.
- Nem vagy mérges? - néztem rá meglepődve.
- Nem, úgyis kiderült volna. Szóval mindegy. Nem foguk előttük mutatkozni, nem fogok nyilatkozni, de hiszti rohamom se lesz, ha esetleg rajta leszek egy fotón, vagy cikkeznek rólam.
- Te vagy a legjobb, Jasmina! - csókoltam meg.
- Hé! Ezt hagyjuk abba! - nevetett. - Nem lesz ennek jó vége.
- Dehogynem. Ennek lesz a legjobb vége. Ha már egyszer elcsesztem. Most nem akarom. Nagyon nem. Kellesz nekem, te lány! - szorítottam magamhoz.
- Na jó, meglátjuk mi lesz - egyezett bele. - Hé, jött egy smsed! - bökött a lelökött telefonom felé.
- Ne! Most írt Florian, hogy van rólunk egy cikk.
- Nézzük meg! - jelentette ki, és már nyúlt is a laptopom után. - Meg is van - mondta rövid keresgélés után.
Nico Hülkenberg apai örömök elé néz
A mai nap folyamán robbant a hír, miszerint a német Forma 1-es pilóta, Nico Hülkenberg hamarosan a kisgyermekes apukát népes táborát fogja erősíteni.
A hír ma délután kaptak szárnyra, amikor a Force India mexikóija véletlenül elmondta az újságírók hada előtt, hogy csapattársa hónapokon belül apai örömök elé fog nézni. A hírt eddig az érintett fél még nem erősítette meg, ám cáfolni sem cáfolta.
Lapunknak sikerült kiderítenie, hogy a német versenyzőnek nem más a párja, mint a német születésű mesterszakács, Jasmina Schultz, aki a svájci Zürichben vezet egy híres éttermet.
Sergio Perez azt is elárulta, hogy csapattársa már régóta ismeri a lányt, és kapcsolatuk igen komoly. "Igen, megerősíthetem, hogy Nico és Jasmina régóta egy pár, illetve el is jegyezték egymást a közelmúltban. Hogy ez annak ez eredménye, hogy gyereket várnak, nem tudom, de az már biztos, hogy pár hónapon belül esküvőjük lesz, majd a gyerekük is megszületik."
- Ez de durva már! - sóhajtott fel. - Mekkora pöcs már a csapattársad.
- Az, nem is kicsit - húztam a szám.
- Hordani fogom a gyűrűt, hadd egye a fene a hülye csapattársad. Igaz csak a nyakamban, a láncomon, de nem én lennék az egyetlen, aki így hordja.
- Komolyan ezt akarod? - néztem rá félve.
- Igen, úgyis nagyjából igaz ez az egész mese. Plusz terhes vagyok, így pedig jobban elfogadják ezt az egészet. A gyűrűm úgyis megvan, szóval.
- Jaj, te lány! Úgy sajnálom, hogy ilyen életed van. Soha nem lehetett egy boldog kapcsolatod. Én ott hagytalak, utána Eliottal is csak a látszat volt, most is az lesz.
- Hozzászoktam már.
- Gyere hozzám feleségül. Tényleg - vetettem fel az ötletet.
- Nico, az eszem még nem ment el, már bocs. Ne is álmodj róla!
- Megértem. Sőt! Igazad van. Nem erőltetek rád semmit.
- Figyelj, még lehet valami közöttünk, de semmit nem ígérek. Szeretlek, de nem tudom.
- Akkor csak randizzunk, legyünk együtt, mint mikor csak jártunk. Ott leszek veled, akármi is legyen, és sosem hagylak cserben többet, soha többet.
- Hinni akarok neked, de nem tudom.
- Mina, bízz bennem! - csókoltam meg.
- Szeretlek, te mocsok pilóta! - csókolt vissza szenvedélyesen.
- Ezt most a hormonok számlájára írom, rendben?
- Rendben. Nekem úgy is megfelel. Ha neked úgy jó, akkor bánom is én.
- Jaj, te! - öleltem át.
- Tudod mit, költözz át hozzám. És akkor többet lehetnénk együtt. Próbának mindenképp jó lenne - dobta fel az ötletet.
°°°°°°°°°°
Sziasztok!
Ez lett volna a hatodik rész. Így kicsit bepillantást nyerhettetek
Nico fejébe is.
Puszi, Elyse!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése