Piszkos kis titkok
*Az esküvő reggele*
- Mina! Hozdd már ide Elaine cipőjét! - szólt oda Claire.
- Oké, viszem! - válaszoltam, ám amint lehajoltam, azonnal hányingerem lett. Egyből szaladtam a mosdóba, mert tudtam, hogy hányni fogok. Nem is tévedtem. Pár perc múlva tértem vissza, a lányok pedig aggódva néztek rám.
- Jól vagy? - sietett oda hozzám Elaine. - Olyan sápadt vagy. Az utóbbi napokban meg egyfolytában rosszul vagy.
- Jól vagyok, semmi baj, csak kicsit elronthattam a gyomrom - mosolyogtam erőtlenül. - Pillanat és jobban leszek.
- Nekem ez nem tetszik. Orvos látott már? - ültetett le a kanapéra Claire.
- Igen, voltam doktornál, de nincs baj.
- Valamit titkolsz - méregetett Claire.
- Terhes vagyok - vallottam be.
- Úristen! Komolyan? - sikkantott fel Elaine. - Mennyi idős vagy?
- Hat hetes. Szóval még nagyon az elején vagyok.
- Eliot tudja? Mert ha igen és nincs veled, akkor rohadt nagy szemét - mérgelődött Claire.
- Tudja. De nem ő az apja, hanem Nico. Eliottal nem mostanában szexeltem, szóval esélytelen, hogy ő az apja.
- Ne már, komolyan Nicótól vagy terhes? - kerekedett ki Elaine szeme.
- Igen - hajtottam le a fejem.
- Neki elmondtad már? - kérdezte finoman Claire.
- Nem. Nem mondtam még, mert félek.
- El kell mondanom valamit - szólalt meg halkan Elaine. - Itt lesznek mindannyian az esküvőn, mert Felix rokonai. Eddig nem akartam elmondani, de nem akarom, hogy felkészületlenül érjen.
- Már csak ez hiányzott - sóhajtottam. - De megoldom. Nem lesz semmi baj.
- Sajnálom.
- Hé, Eli, fel a fejjel, ez a te nagy napod, én megleszek - mosolyogtam rá, majd megöleltem. - Készülődj! Így sosem leszel Felix felesége.
- Minának igaza van, sietnünk kell - pillantott az órára Claire.
Gyors segítettünk elkészülni Elinek, és elmondhatom, hogy gyönyörű lett. Érdekes, nem mindennapi, de gyönyörű. Mindig is extravagáns volt és most sem volt ez másképp. Nem az az átlagos menyasszony volt, habos-babos fehér ruhában, hanem inkább az alvilág királynőjének nézett ki a fekete-vörös ruhájában.
- Gyönyörű vagy! - mondtam elérzékenyülve.
- Az biztos. A mi legjobb barátnőnk a legszebb menyasszony. Felix büszke lehet rád - vigyorgott Claire.
- Köszönöm, lányok! - ölelt meg minket.
- Nehogy elsírd magad! Tönkremegy a sminked, és már nem lenne időnk helyrehozni - mosolyogtam.
- Igazad van - bólintott, és még egyszer megnézte magát az egész alakos tükörben.
- Hogy álltok, lányok? - nyitott be Elaine apukája.
- Kész vagyunk - mondta vigyorogva Eli.
- Akkor gyertek, mindenki vár már - nyújtotta karját a lánya felé.
- Eli, a csokrod! - nyomta a kezébe Claire a gyönyörű vörös virágokból kötött csokrot.
- Köszi szépen. De ti se felejtsétek el! - bökött az asztal irányába, ahol a mi két kicsi csokrunk állt.
- Nyugi, hozzuk - lépett oda Claire, hogy elvegye őket, majd az egyiket átadta nekem.
- Köszi - vettem el.
Ahogy kiléptünk a szobából, már ott várt minket a két kis koszorúslány, Elaine öccse, valamint Felix öccse, és Nico. Ők voltak a kísérőink, és nem volt mit tennem ellene. Nico halványan elmosolyodott mikor mellém lépett, majd a karját nyújtotta felém. Kicsit hezitáltam, majd egy sóhajtás után belé karoltam. Hevesebben dobogott a szívem, de próbáltam nem kimutatni az érzéseimet. Claire biztatóan rám mosolygott, én pedig vissza.
Ezek után felcsendült Eli bevonulózenéje, mire mi lassan elkezdtünk vonulni. A két kis koszorúslány ment elől, közben két kis kosárból virágszirmokat szórtak, utánuk Elaine öccse, Thomas ment, aki a gyűrűket vitte, utánuk mentem én Nicóval, minket pedig Claire és Felix öccse, Sébastien követett. Mosolyogva vonultunk végig a hatalmas lépcsőkön át az oltárig. Felsorakoztunk az előre megbeszélt helyen, ezután pedig megjelent Elaine is. Mindenki tátott szájjal figyelte, elvégre tényleg gyönyörű volt. Felix csillogó szemekkel nézte a menyasszonyát, amitől teljesen elérzékenyültem. Annyira megható volt, de egyben rosszul is esett. Elvégre nekem sosem adatott meg az, hogy valaki ilyen csillogó szemekkel várjon rám, várjon arra, hogy hivatalosan is egymáshoz tartozzunk.
A szertartás gyönyörű volt, végig az volt az érzésem, hogy menten elbőgöm magam. Főleg akkor éreztem így, amikor Nico ártatlan szemekkel fürkészte a tekintetem. Láttam rajta, hogy neki is kínos egy kicsit az egész, de nem sajnáltam. Megérdemelte, de nagyon is, elvégre aljas módon dobott ki.
Elaine és Felix egész végig vigyorgott, majd végül egymás ujjára húzták a különleges karikagyűrűiket, amikkel véglegesen megpecsételték az oly sokáig titkolt kapcsolatukat. Mindenki tapsolt és ujjongott, az ifjú pár pedig vigyorogva nézett az őket ünneplő tömegre.
A sok gratuláció után elvonultak fényképeket csinálni, addig a tanúkkal karöltve a helyükhöz kísértük a vendégeket. Nem volt egyszerű feladat, elvégre elég sokan voltak, és szinte senkit nem ismertünk. Miután megcsináltuk, mi is a helyünkhöz sétáltunk. Azonnal leültem, kicsit fáradtnak éreztem magam. Eliot és Leila odajöttek hozzám, majd leültek mellém.
- Jól vagy? - fogta meg a kezem Eliot.
- Igen, csak egy kicsit fáradt vagyok. De nyugi, nincs semmi baj.
- Akkor jó. Aggódom miattad.
- Nem kell, nincs semmi baj.
- Figyelj, Jasmina, én nem akarok közétek állni - szólalt meg hirtelen Leila.
- Leila, eszedbe se jusson ilyesmi! Nem állsz közénk. Eleve, ha nem szakítottatok volna annak idején, akkor nem is lettem volna együtt soha Eliottal. Nincs okod rosszul érezni magad. A gyerek sem közös, szóval még az sem akadály.
- Sziasztok! - jelent meg a semmiből Nico, majd leült a saját helyére.
- Szia! - köszöntek neki a többiek velem együtt.
- Nico Hülenberg vagyok - nyújtotta oda a kezét mosolyogva Leilának -, Mina egy régi ismerőse.
- Leila Schubert vagyok, Eliot barátnője - mutatkozott be kedvesen.
- Tessék? - kérdezte meglepődve. - Ezt most nem értem.
- Á, még nem tudtad, hogy Mina és Eliot nincsenek együtt?
- Nem, ez még elég új - húzta össze a szemöldökét.
- Nem akartam az orrodra kötni - néztem rá komolyan.
- Pedig legutóbb még nagyon bizonygattad, hogy milyen jól megvagytok, meg milyen jó, hogy a férjed, vagy ilyesmi.
- De nem is voltatok sosem házasok, csak együtt éltetek, nem? - kérdezte teljesen meglepve Leila.
- De, úgy volt - mondtam kicsit szégyenteljesen. - Soha nem voltunk házasok. Miattatok - néztem rájuk félve.
- Szóval mégis csak nekem volt igazam - jelentette ki diadalittasan Nico.
- Emiatt is van az, hogy M...- kezdett bele Leila, de Eliot azonnal félbeszakította.
- Azonban már mindennek vége - magyarázta nagyba Eliot.
- Sziasztok! Mina, jobban vagy már? - jött oda hozzánk Elaine.
- Igen, szuperül vagyok - mondtam kicsit feszülten.
- Miért, mi a baj? - érdeklődött azonnal Nico.
- Na vajon? Az, hogy Mina terhes - szólta el magát drága kis menyasszonyunk. - Basszus, ne, ezt nem akartam! - keseredett el azonnal.
- Komolyan terhes vagy? - kérdezte meglepve a kis szöszi német.
- Igen, az vagyok, de semmi közöd hozzá! - szóltam rá erélyesen. - Ha megbocsájtotok - kértem tőlük elnézést, és otthagytam őket.
Könnyes szemmel indultam el befelé az egyik mosdóhoz. El voltam keseredve, mert tudtam, hogy Nico nem fogja ennyibe hagyni az egészet. Menekülni akartam, és visszakapni a régi, hazugságokkal teli életemet, amikor még boldog voltam Eliottal, az éttermemet vezettem, és Nico még csak véletlenül sem rondított bele.
Mikor beértem, magamra zártam az ajtót, és leültem a fürdőkád szélére. Próbáltam erős maradni, és nem sírni, mivel nem akartam zombiként megjelenni majd a vendégek között. Ráadásul a sminkem sem akartam teljesen tönkretenni.
- Mina! Bejöhetek? - hallottam meg Nico hangját az ajtó túloldaláról.
- Nem. Nem akarok veled beszélni - szóltam vissza.
- Mina, kérlek! - kérlelt kedvesen.
- Ez is a te hibád - léptem oda az ajtóhoz, hogy kinyissam. - Soha nem tudtam neked nemet mondani. Pedig kellett volna. Ha más nem, akkor mikor megkértél.
- Igazad van. Megérdemlem.
- Persze, hogy megérdemled - néztem mélyen a szemébe.
- Tényleg terhes vagy? - kérdezte meg ismét.
- Igen, tényleg az vagyok.
- De most hogy is van ez az egész? Eliottal nem vagytok együtt, vagyis nem is voltatok összeházasodva? Soha?
- Nem hiszem, hogy ez rád tartozna.
- Pici Minám, kérlek, ne csináld ezt - lépett oda hozzám, és végigsimított az arcomon.
- Te ne csináld ezt! Nico, itt már nincs mit tenned. Tudod, eljátszottad az esélyed.
- Kérlek, bocsáss meg! - fogta meg a kezemet.
- Mikor legutoljára ezzel jöttél, akkor teherbe ejtettél.
- Micsoda? Ő az én gyerekem? - tette óvatosan a hasamra a kezét, amitől összerezzentem.
- Igen, tőled vagyok terhes - hajtottam le a fejem. - Valami gond volt a fogamzásgátlómmal, és hát nem igazán használtunk óvszert sem, szóval összejött.
- Mina, én teljes mértékben támogatlak mindenben. Azonnal feleségül is veszlek, ha arról van szó.
- Most bezzeg kellenék. Na, köszi.
- Nem így értettem, és tudod, hogy nem miattad volt.
- Nico, ez nem erről szól. Szeretlek, és mindig is szeretni foglak, de ennyi. Nincs tovább. Ne is álmodj róla, hogy valaha is a feleséged leszek, mert soha nem leszek az. Ezen nem változtat az sem, hogy a gyerekeddel vagyok terhes.
- Ezt nem hiszem el. Ennyire elcsesztem az egészet? Ennyire? - nézett rám elkeseredve.
- Igen, ennyire. Szerinted vissza fogok rohanni hozzád azok után, hogy otthagytál? Na ne röhögtess.
- Jasmina, kérlek, ne mondd ezt. Nagyon szépen kérlek.
- Nico, mégis mit vársz? - néztem rá fájdalmasan. - Azt mondtad, hogy nem akarsz már velem lenni. Az esküvőt lefújtad. Öt éve próbálom helyretenni az önbecsülésem, de azóta sem sikerül. Nem voltam neked elég jó.
- Dehogy! Nem erről volt szó. Csak hagyni akartam, hogy megvalósítsd az álmaid, és mellettem ezt nem tudtad volna megcsinálni.
- Képzeld, meg tudtam volna csinálni. Meglenne az étterem, ugyanúgy tudnám vezetni.
- Viszont a Michelin-csillagjaid nem biztos, hogy meglennének, közben pedig az álmod egy három csillagos étterem. Eddig kettő meg is van belőle, és még a harmadik is meglehet.
- Szerinted nekem többet jelent az a három nyavalyás csillag, mint te? Magasról teszek rájuk. Nekem te kellesz, nem három rossz csillag. Azokhoz nem lehet hozzábújni, megölelni, együtt lenni velük. Nem fognak soha szeretni, beszélgetni sem tudok velük. Annyi, hogy benne van a La Perle neve pár könyvben, nagy cucc.
- Kellek neked? - kérdezett vissza reménykedve.
- Látom, te is leragadtál a nyelvbotlásomnál.
- Annál ragadtam le, ami a legérdekesebbnek hatott a számomra.
- Nyelvbotlás volt, már mondtam. Nekem csak te kellettél volna, de neked nem volt rám szükséged. Ennyi, nem érdekelsz.
- Adj egy esélyt, Mina, kérlek. Csak egyetlen egyet.
- Nem! - válaszoltam mérgesen, és otthagytam.
Tudtam, hogy ha egy másodperccel is tovább vagyok, akkor engedek neki. Soha nem tudtam ellenállni a gyönyörű szemeinek, és az édes hangjának. Nem akarom, hogy megint átverjen, féltem attól, hogy ismét sérülni fogok, és nem akarok még egyszer átmenni azon, amin az elmúlt pár évben. Plusz azt sem akartam, hogy a babának valami baja legyen a stressz miatt.
Mikor visszaértem az asztalunkhoz, leültem az asztalhoz, ami már tele volt a felszolgált ételekkel. Volt ott mindenféle finomság, paradicsomleves tintahaltintás tortellinivel, ami fűszeres sajt krémmel van töltve, fekete hercegnő burgonya, különböző steakekkel, köztük volt lazac, marha, pulyka és hozzá vörösboros gyümölcsmártás, fekete lencse saláta, egészben sült fekete kakas, sima burgonya és nyári saláta minden mennyiségben. Szedtem is magamnak abból, amit a legfinomabbnak ítéltem, és nem csalódtam. Nagyon finomak voltak, és közben szerencsére nem gondolkodtam semmin sem. Csak néztem ki a fejemből, és örültem, hogy senki sem zavar. Legközelebb két óra múlva álltam fel az asztaltól, amikor kihozták a gyönyörű tortát. Red velvet volt, szedres mascarpone krémmel töltve, és amellett, hogy gyönyörű volt, isteni finom is. Ebből is ettem egy szelettel, közben pedig azon gondolkodtam, mit is csináljak, mivel nem akartam, felhívni magamra a figyelmet azzal, hogy savanyú képpel ülök az asztalnál.
Hamar megoldódott ez a kérdés is, mivel Claire odaült mellém és beszélgetni kezdtünk. Nagyon bele voltunk merülve, így azt sem vettem észre, hogy valaki leül a másik oldalamra. Már csak akkor láttam, mikor megfogta a kezemet. Persze, hogy Nico volt az. Felkért táncolni, és mivel nagyon aranyosan nézett rám, ezért nem ellenkeztem.
- Mina, jól vagy? - kérdezett rám.
- Igen, mondhatni, hogy jól vagyok - mosolyodtam el erőtlenül.
- Gyere el velem Kanadába, és adj egy utolsó esélyt. Bebizonyítom, hogy igenis számíthatsz rám, bármiben. Szeretlek, Jasmina! - nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt.
- Sajnálom.
- Hé, Eli, fel a fejjel, ez a te nagy napod, én megleszek - mosolyogtam rá, majd megöleltem. - Készülődj! Így sosem leszel Felix felesége.
- Minának igaza van, sietnünk kell - pillantott az órára Claire.
Gyors segítettünk elkészülni Elinek, és elmondhatom, hogy gyönyörű lett. Érdekes, nem mindennapi, de gyönyörű. Mindig is extravagáns volt és most sem volt ez másképp. Nem az az átlagos menyasszony volt, habos-babos fehér ruhában, hanem inkább az alvilág királynőjének nézett ki a fekete-vörös ruhájában.
- Gyönyörű vagy! - mondtam elérzékenyülve.
- Az biztos. A mi legjobb barátnőnk a legszebb menyasszony. Felix büszke lehet rád - vigyorgott Claire.
- Köszönöm, lányok! - ölelt meg minket.
- Nehogy elsírd magad! Tönkremegy a sminked, és már nem lenne időnk helyrehozni - mosolyogtam.
- Igazad van - bólintott, és még egyszer megnézte magát az egész alakos tükörben.
- Hogy álltok, lányok? - nyitott be Elaine apukája.
- Kész vagyunk - mondta vigyorogva Eli.
- Akkor gyertek, mindenki vár már - nyújtotta karját a lánya felé.- Eli, a csokrod! - nyomta a kezébe Claire a gyönyörű vörös virágokból kötött csokrot.
- Köszi szépen. De ti se felejtsétek el! - bökött az asztal irányába, ahol a mi két kicsi csokrunk állt.
- Nyugi, hozzuk - lépett oda Claire, hogy elvegye őket, majd az egyiket átadta nekem.
- Köszi - vettem el.
Ahogy kiléptünk a szobából, már ott várt minket a két kis koszorúslány, Elaine öccse, valamint Felix öccse, és Nico. Ők voltak a kísérőink, és nem volt mit tennem ellene. Nico halványan elmosolyodott mikor mellém lépett, majd a karját nyújtotta felém. Kicsit hezitáltam, majd egy sóhajtás után belé karoltam. Hevesebben dobogott a szívem, de próbáltam nem kimutatni az érzéseimet. Claire biztatóan rám mosolygott, én pedig vissza.
A szertartás gyönyörű volt, végig az volt az érzésem, hogy menten elbőgöm magam. Főleg akkor éreztem így, amikor Nico ártatlan szemekkel fürkészte a tekintetem. Láttam rajta, hogy neki is kínos egy kicsit az egész, de nem sajnáltam. Megérdemelte, de nagyon is, elvégre aljas módon dobott ki.Elaine és Felix egész végig vigyorgott, majd végül egymás ujjára húzták a különleges karikagyűrűiket, amikkel véglegesen megpecsételték az oly sokáig titkolt kapcsolatukat. Mindenki tapsolt és ujjongott, az ifjú pár pedig vigyorogva nézett az őket ünneplő tömegre.
A sok gratuláció után elvonultak fényképeket csinálni, addig a tanúkkal karöltve a helyükhöz kísértük a vendégeket. Nem volt egyszerű feladat, elvégre elég sokan voltak, és szinte senkit nem ismertünk. Miután megcsináltuk, mi is a helyünkhöz sétáltunk. Azonnal leültem, kicsit fáradtnak éreztem magam. Eliot és Leila odajöttek hozzám, majd leültek mellém.
- Jól vagy? - fogta meg a kezem Eliot.
- Igen, csak egy kicsit fáradt vagyok. De nyugi, nincs semmi baj.
- Akkor jó. Aggódom miattad.
- Nem kell, nincs semmi baj.
- Figyelj, Jasmina, én nem akarok közétek állni - szólalt meg hirtelen Leila.
- Leila, eszedbe se jusson ilyesmi! Nem állsz közénk. Eleve, ha nem szakítottatok volna annak idején, akkor nem is lettem volna együtt soha Eliottal. Nincs okod rosszul érezni magad. A gyerek sem közös, szóval még az sem akadály.
- Sziasztok! - jelent meg a semmiből Nico, majd leült a saját helyére.
- Szia! - köszöntek neki a többiek velem együtt.
- Nico Hülenberg vagyok - nyújtotta oda a kezét mosolyogva Leilának -, Mina egy régi ismerőse.
- Leila Schubert vagyok, Eliot barátnője - mutatkozott be kedvesen.
- Tessék? - kérdezte meglepődve. - Ezt most nem értem.
- Á, még nem tudtad, hogy Mina és Eliot nincsenek együtt?
- Nem, ez még elég új - húzta össze a szemöldökét.
- Nem akartam az orrodra kötni - néztem rá komolyan.
- Pedig legutóbb még nagyon bizonygattad, hogy milyen jól megvagytok, meg milyen jó, hogy a férjed, vagy ilyesmi.
- De nem is voltatok sosem házasok, csak együtt éltetek, nem? - kérdezte teljesen meglepve Leila.
- De, úgy volt - mondtam kicsit szégyenteljesen. - Soha nem voltunk házasok. Miattatok - néztem rájuk félve.
- Szóval mégis csak nekem volt igazam - jelentette ki diadalittasan Nico.
- Emiatt is van az, hogy M...- kezdett bele Leila, de Eliot azonnal félbeszakította.
- Azonban már mindennek vége - magyarázta nagyba Eliot.
- Sziasztok! Mina, jobban vagy már? - jött oda hozzánk Elaine.
- Igen, szuperül vagyok - mondtam kicsit feszülten.
- Miért, mi a baj? - érdeklődött azonnal Nico.
- Na vajon? Az, hogy Mina terhes - szólta el magát drága kis menyasszonyunk. - Basszus, ne, ezt nem akartam! - keseredett el azonnal.
- Komolyan terhes vagy? - kérdezte meglepve a kis szöszi német.
- Igen, az vagyok, de semmi közöd hozzá! - szóltam rá erélyesen. - Ha megbocsájtotok - kértem tőlük elnézést, és otthagytam őket.
Könnyes szemmel indultam el befelé az egyik mosdóhoz. El voltam keseredve, mert tudtam, hogy Nico nem fogja ennyibe hagyni az egészet. Menekülni akartam, és visszakapni a régi, hazugságokkal teli életemet, amikor még boldog voltam Eliottal, az éttermemet vezettem, és Nico még csak véletlenül sem rondított bele.
Mikor beértem, magamra zártam az ajtót, és leültem a fürdőkád szélére. Próbáltam erős maradni, és nem sírni, mivel nem akartam zombiként megjelenni majd a vendégek között. Ráadásul a sminkem sem akartam teljesen tönkretenni.
- Mina! Bejöhetek? - hallottam meg Nico hangját az ajtó túloldaláról.
- Nem. Nem akarok veled beszélni - szóltam vissza.
- Mina, kérlek! - kérlelt kedvesen.
- Ez is a te hibád - léptem oda az ajtóhoz, hogy kinyissam. - Soha nem tudtam neked nemet mondani. Pedig kellett volna. Ha más nem, akkor mikor megkértél.
- Igazad van. Megérdemlem.
- Persze, hogy megérdemled - néztem mélyen a szemébe.
- Tényleg terhes vagy? - kérdezte meg ismét.
- Igen, tényleg az vagyok.
- De most hogy is van ez az egész? Eliottal nem vagytok együtt, vagyis nem is voltatok összeházasodva? Soha?
- Nem hiszem, hogy ez rád tartozna.
- Pici Minám, kérlek, ne csináld ezt - lépett oda hozzám, és végigsimított az arcomon.
- Te ne csináld ezt! Nico, itt már nincs mit tenned. Tudod, eljátszottad az esélyed.
- Kérlek, bocsáss meg! - fogta meg a kezemet.
- Mikor legutoljára ezzel jöttél, akkor teherbe ejtettél.
- Micsoda? Ő az én gyerekem? - tette óvatosan a hasamra a kezét, amitől összerezzentem.
- Igen, tőled vagyok terhes - hajtottam le a fejem. - Valami gond volt a fogamzásgátlómmal, és hát nem igazán használtunk óvszert sem, szóval összejött.
- Mina, én teljes mértékben támogatlak mindenben. Azonnal feleségül is veszlek, ha arról van szó.
- Most bezzeg kellenék. Na, köszi.
- Nem így értettem, és tudod, hogy nem miattad volt.
- Nico, ez nem erről szól. Szeretlek, és mindig is szeretni foglak, de ennyi. Nincs tovább. Ne is álmodj róla, hogy valaha is a feleséged leszek, mert soha nem leszek az. Ezen nem változtat az sem, hogy a gyerekeddel vagyok terhes.
- Ezt nem hiszem el. Ennyire elcsesztem az egészet? Ennyire? - nézett rám elkeseredve.
- Igen, ennyire. Szerinted vissza fogok rohanni hozzád azok után, hogy otthagytál? Na ne röhögtess.
- Jasmina, kérlek, ne mondd ezt. Nagyon szépen kérlek.
- Nico, mégis mit vársz? - néztem rá fájdalmasan. - Azt mondtad, hogy nem akarsz már velem lenni. Az esküvőt lefújtad. Öt éve próbálom helyretenni az önbecsülésem, de azóta sem sikerül. Nem voltam neked elég jó.
- Dehogy! Nem erről volt szó. Csak hagyni akartam, hogy megvalósítsd az álmaid, és mellettem ezt nem tudtad volna megcsinálni.
- Képzeld, meg tudtam volna csinálni. Meglenne az étterem, ugyanúgy tudnám vezetni.
- Viszont a Michelin-csillagjaid nem biztos, hogy meglennének, közben pedig az álmod egy három csillagos étterem. Eddig kettő meg is van belőle, és még a harmadik is meglehet.
- Szerinted nekem többet jelent az a három nyavalyás csillag, mint te? Magasról teszek rájuk. Nekem te kellesz, nem három rossz csillag. Azokhoz nem lehet hozzábújni, megölelni, együtt lenni velük. Nem fognak soha szeretni, beszélgetni sem tudok velük. Annyi, hogy benne van a La Perle neve pár könyvben, nagy cucc.
- Kellek neked? - kérdezett vissza reménykedve.
- Látom, te is leragadtál a nyelvbotlásomnál.
- Annál ragadtam le, ami a legérdekesebbnek hatott a számomra.
- Nyelvbotlás volt, már mondtam. Nekem csak te kellettél volna, de neked nem volt rám szükséged. Ennyi, nem érdekelsz.
- Adj egy esélyt, Mina, kérlek. Csak egyetlen egyet.
- Nem! - válaszoltam mérgesen, és otthagytam.
Tudtam, hogy ha egy másodperccel is tovább vagyok, akkor engedek neki. Soha nem tudtam ellenállni a gyönyörű szemeinek, és az édes hangjának. Nem akarom, hogy megint átverjen, féltem attól, hogy ismét sérülni fogok, és nem akarok még egyszer átmenni azon, amin az elmúlt pár évben. Plusz azt sem akartam, hogy a babának valami baja legyen a stressz miatt.
Hamar megoldódott ez a kérdés is, mivel Claire odaült mellém és beszélgetni kezdtünk. Nagyon bele voltunk merülve, így azt sem vettem észre, hogy valaki leül a másik oldalamra. Már csak akkor láttam, mikor megfogta a kezemet. Persze, hogy Nico volt az. Felkért táncolni, és mivel nagyon aranyosan nézett rám, ezért nem ellenkeztem.
- Mina, jól vagy? - kérdezett rám.
- Igen, mondhatni, hogy jól vagyok - mosolyodtam el erőtlenül.
- Gyere el velem Kanadába, és adj egy utolsó esélyt. Bebizonyítom, hogy igenis számíthatsz rám, bármiben. Szeretlek, Jasmina! - nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt.
°°°°°°°°°°
Sziasztok!
Itt van a következő rész, remélem elnyerte a tetszéseteket.
Puszi,
Elyse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése